Rengeteg felmérés készül a nagyvilágban a munkavállalók motivációiról, és kivétel nélkül mindegyik ugyanazt az eredményt hozza ki, hogy a pénz, a fizetés és a juttatások az első számú motivációs szempont a munkahely kiválasztáskor. Legutóbb éppen a Profession.hu felmérésének eredményét nézegettem, amely ugyanezt hozta ki, de én mégis erősen csóváltam a fejem.
Itt a blogomon is volt már jó pár kommentelő, aki mantra-szerűen hajtogatja, hogy az emberek kizárólag pénzért dolgoznak, én meg valami rózsaszín ködfelhőben ülhetek, ami miatt azt gondolom, hogy ez nem így van! Pár hete azonban rájöttem, hol van a kutya elásva? Miért van az, hogy a felmérések egészen más képet mutatnak, mint amivel immár 24 éve nap, mint nap testközelből találkozom. Mert bizony még életemben nem vettem fel pénzmotivált munkatársat, nálam ez kizáró ok, még értékesítő pozíciókban is! Sőt, még fizikai munkásoknál is!
Először is tisztázzuk, hogy mit jelent a pénzmotivált munkavállaló
Édesapám munkásember volt világéletében, ha bárki megkérdezte, hogy miért dolgozik, a következő volt a válasz:
– Hát miért? Pénzért természetesen!
Ha ebből viszont azt a következtetést vonod le, hogy apám biztosan pénzmotivált, akkor nagyon mellélősz! Ha ugyanis megnézed, hogyan dolgozik, mennyire csapatjátékos, mennyi olyan dolgot csinál meg, amit egyébként senki nem várt el tőle, akkor azt fogod látni, hogy apám nem pénzmotivált, sőt, a motivációs skálák csúcsán, a kötelességtudat szintjén dolgozott.
Masinisztaként dolgozott egész életében, és az egész csapatból ő volt az egyetlen, akinek pl. ha bármilyen műszaki problémája volt a mozdonnyal, akkor nemcsak begurította a műhelybe, hogy “tessék gyerekek, elromlott, oldjátok meg!” hanem utánajárt a hibának, hogy megkönnyítse a dolgukat. A főnökei is mindig számíthattak rá, és nem az volt az első kérdése, hogy: “mennyi túlórapénzt fizettek?”
Váltani is egyszer váltott munkahelyet és azt sem a pénzért. De ő nem egy filozofikus alkat, ezért ha megkérdezted tőle, hogy miért dolgozik, akkor a pénz volt válasz.
És nem túlzás a kép, mert ő még gőzösöket vezetett, a Vasúttörténeti parkban pont az a II. világháborús 411-es Truman gőzmozdony van kiállítva, amivel ő a 60-as években járt: https://www.youtube.com/watch?v=NB6IeeABkzw
A pénzmotivált munkatársat onnan ismered fel, hogy ő egy MINIMALISTA! Megcsinál mindent, amit elvársz tőle, de csak annyira, hogy ne mondhasd, hogy nem csinálta meg, és még véletlenül sem annyira, hogy elégedett lehess vele!
Mi a baj akkor a munkavállalói motivációs felmérésekkel?
Korábban írtam, hogy testközelből én egészen mást látok. Az “elcsúszás” ott van, hogy a felmérésekből nem jön le, hogy akik válaszoltak, azok milyen motivációs szinten vannak?
Egyet tudunk biztosan, hogy a válaszolók nagyobb része pénzmotivált, mert az ő véleményük van legnagyobb befolyással a végeredményre. Én viszont mindig az adott szakterület legjobbjaira “vadászok”, akik viszont nem pénzmotiváltak! És igen, nem ők a többség, sajnos…
Vagyis, ha a felmérések során külön tudnánk választani:
- a pénzmotiváltakat,
- a karrieristákat,
- a feladatorientáltakat,
- az érzelmileg elkötelezetteket
- és a kötelességtudókat
egymástól, akkor sokkal részletgazdagabb és motivációs szintenként más és más eredményt kapnánk. Ebben biztos vagyok.
Vagyis, ha a sok sok felmérésből azt a következtetést vonod le, hogy akkor az álláshirdetésekben a fizetésre, a juttatásokra kell a hangsúlyt helyezned, akkor nagyon nagyon mellélősz! Kivéve persze, ha olyan munkatársakat szeretnél, akiknek ez a fontos…
Amennyiben részletesebben érdekel munkatársaid motiválása, olvasd el ezt a 4 kapcsolódó bejegyzést is!
